Énvezettem?

Lehetne sokat mérgelődni azon, hogy Scmitt Pál akkor most tényleg plagizált vagy csak nem tudta meg időben, hogy a szemlesütést nélkülöző pimasz másolása nem helyénvaló, mert az egyetemi doktori bizottság ezt elfelejtette neki időben megmondani. Olyannyira, hogy még most sem mondták meg neki, hogy ez nem így szokás.

De ami engem a világ végéig elkerget, az az a szemellenzős és érdektelen hozzáállás, amit a Fidesz tagsága és vezetése képvisel, miszerint úgyis mindegy, hogy mit mond a bizottság majd, hiszen Schmitt Pál doktorijának kérdését majd úgyis Orbán dönti el.

Meg-megállok azon gondolkozni, hogy mit is kellene ténylegesen taníttatni a fiatalokkal ahhoz, hogy az egyre jobban kiterjedő nemzetközi munkaerőpiacon versenyképesek maradjanak, és megállják a helyüket. S közben azon is kapom magam egyre többször, hogy ugyanezen fiatal korosztálynak egyattó fogalma nincs arról, hogy hogyan is tudná a munkályát könnyebbé, gyorsabbá és hatékonyabbá tenni azzal, hogy pl. az Office programokat automatizálja, hogy Visual Basicban egy-két makrót összerakjon, hogy komolyabb programozási feladatokról már ne is beszéljünk.

Nagyon úgy tűnik nekem, hogy elértünk abba az állapotba, a nyolcvanas és kilencvesen évek nagy lelkesedése után, hogy a mostani fiatalság tudja ugyan használni (többé-kevésbé) a számítástechnikai eszközöket, de azt, hogy hogyan működnek, arról egyrészt fogalmuk nincs, másrészt pedig nem is tudják, hogy a működést programozással, opciók okos beállításával azt komolyan át lehet formálni, a saját ízlésükre, szokásaiknak megfelelő működésre formálni.

Hallgatok, már egy jó ideje, mert túl sok a fóka és kevés az eszkimó. Vagyis rengeteg a munka, és kevés az idő rá, és megy a munkaerő klasszikus kapitalista kizsákmányolása, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Emellett persze még sikerült végre a Portal 2-t és a Ninja Gaiden Sigma-t is beszereznem, úgyhogy szabadidőm nagyrészében vagy nindzsákat kaszabolok, vagy téridőt görbítek vagy az L.A. Noire-ral agyalok.

Olvasni is igyekszem, amennyire sikerül. De erről majd később.

Írja a boldogok a sajtkészítők blog, hogy bizony elfogy az ország, szépen és lassan. Hiszen kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak, és akárhogyan is számoljuk, ez azt jelenti, immár sok-sok éve, hogy bizony a lakosság száma csökken, múlt évben mintegy negyvenezer fővel. A blog szerint a magyar virtus, úgy tűnik, nem elég ahhoz, hogy a népességcsökkenést megállítsuk, és az országot megmentsük.

Pedig a kettőnek semmi köze sincs egymáshoz, szerintem.

A Véleményvezéren olvastam Lázár János kirohanását a politikai és az üzleti legitimáció különbségéről. Ahogy Lázár mondta:

Az a borzasztó, tudod, hogy akik diktálni próbálnak az üzlet világából, a bankok világából, a telekommunikáció világából, a gazdasági csoportok világából, azokat senki nem választotta meg, maximum a részvényesek vagy a tulajdonosok. És azoknak diktálnak, akik mögött elvileg társadalmi legitimáció van, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ellenzéki vagy kormánypárti valaki. 

Nos, rossz hírem van Lázár Jánosnak: az üzleti élet vezetőinek (feltételezve, hogy a játékszabályoknak megfelelően nyerték el ők és vállalatuk a vezető pozícióját) sokkal nagyobb legitimációja van, mint bármelyik politikusnak.

Tovább görgettem az első gondolatmenetet a kapitalista kiáltvány ürügyén. Vagyis azt, hogy egy fizetést és egy adót kellene sürgősen bevezetni Magyarországon ahhoz, hogy mind a munkavállalók, mind a munkáltatók átlássák végre, hogy mennyibe is kerül nekik az, hogy munkát vállalnak vagy adnak, és hogy mennyit "keres" ezen közben az állam.

Hiszen nem mindegy, hogy olcsó és hatékony, vagy pazarló és gőgös államot tartunk fenn azért, hogy elvileg minket szolgáljon.

De itt még nem szabad megállni, hiszen az aktív munkáltatók és munkavállalók csak kicsiny hányadát képezik a teljes lakosságnak. Ahhoz, hogy ne csak azok, akik a közjavakat megtermelik, de azok is, akik a közjavakat felhasználják pontosabban tudják, hogy mi mennyibe is kerül valójában, tovább kell mennünk.

Kicsit kiakadtam egy blogposztra vágott kommenten. A kommentelő egy lakberendezést kritizált, mivelhogy a saját gyerekei 3 perc alatt lerámolnák a könyvespolcot, és emiatt milyen rossz az egész.

Nooooormális?

Rá kellett döbbennem, hogy gyereknevelési szokásaimmal lehet, hogy egyedül maradtam a nagy pszichológiai fejlődés hatására. De nézzük sorjában, hogy milyen kiskáté szerint alakítgatom saját palántáim belső operációs rendszerét.

Kilenc változatban jön ki majd a Windows 8. Mintha egy, vagy maximum kettő — egy mezei és egy vállalati — nem lenne elég... Mert ugye a szalámit is lehet szeletelni, de csak akkor érdemes, ha az íze is jó. 

De a legnagyobb bajom mégiscsak az új Windows logóval van. Nem csak azért, mert valami miatt nem bírok attól a gondolattól szabadulni, hogy Metro felület ide vagy oda, a mostani logó egyszínűsége talán mégiscsak az Apple huncut szürke ablakos logója okán "fejlődött" el idáig, de mindezek ellenére az Apple által gyártott Windows utánérzés mégis profibbnak néz ki.

A MÁV kétmilliárd forintért veszi meg a Restit. Nem a becslések szerinti piaci áron, ami 7-8 milliárd között is lehetett volna, hanem kétmilliárdért veszi meg a 'maradék' 85%-os tulajdonrészt, s lesz így a MÁV egyetlen tulajdonosa a Restinek. Olvasom itt is, ott is, és közben mindenki hallgat, egy szó nem esik arról, hogy akkor ez most mennyire felháborító.

Pedig az. Több okból is.

Friss hír a hvg.hu-n, hogy Kósa Lajos és a többi nagyvárosi polgármester szeretné újragondolni a tömegközlekedési vállalatok finanszírozását. Az új javaslat egyik fontos pontja szerint:

A Volán nem épít utat, de a Debreceni Közlekedési Vállalat (DKV) épít villamospályát. (...) A DKV-nak ne kelljen villamospályát építenie, de a BKV-nak se metróalagutat.

Hm, hadd gondolkodjak egy kicsit, mit is jelent ez. Nos, megvan, készen állok én is a javaslatommal.

142 milliárd forint, vagyis 495 millió euró elvonása miatt szűköl a magyar politikai elit. A szólamok szerint kivételeznek velünk, példát statuálnak velünk, kétszeres mércét alkalmaznak velünk szemben, és a többi, és a többi. Arról most ne beszéljünk, hogy annak idején mi ráztuk a pofonfát teljes erőből, és közben sikerült alá is állnunk. Megtették ezt más mások is. Minthogy az is nyilvánvaló, hogy a visszasallert adó kéz remegett már jó ideje, és elég sokáig visszafogta magát.

Viszont csak nem bírom felfogni, hogy piti 142 milliárd forint ekkora felhordülést tud eredményezni. Seriously.

Ma reggel átlépte a blog a bűvös százezer oldalletöltési határt. Tudom, hogy más blogok ezt a számot néhány nap alatt, sőt egyesek naponta is elérik, de azért — megvallom őszintén — jól esik ez az 'eredmény'.

Minden idelátogatónak köszönöm, hogy idejével és figyelmével megtisztelt!

Énvezettem? 

Jakab Andor írása felvillanyozott, s ehhez jött még az The Economist vezércikke arról, hogy az amerikai gazdaság lassan elveszik a sok szabályzat és törvénykiegészítés útvesztőjében. Jakab Andor jól látta meg, hogy a mai magyar politikai irányvonallal az a legnagyobb baj, hogy még mindig a szocializmus hálójában vergődik. Vagyis, hogy a rendszerváltás óta még soha nem volt igazán kapitalizmus Magyarországon abban az értelemben, hogy a tőkemozgást a lehető legkisebb mértékben akarta volna a központi államapparátus és a politikai elit akadályozni.

S érdemes a kettő — a tőkefelhalmozás és a tőkeáramlás — közötti különbséget megérteni. Ez a blog soha nem az öncélú tőkefelhalmozás mellett, hanem a szabad tőkeáramlásért tört lándzsát. Vagyis nem azért, hogy valakiknek (rendszerint a tőkével már rendelkezőknek) még több joguk, esélyük legyen arra, hogy a pénzüket gyarapítsák. Hanem azért, hogy ne maszkírozzuk el mindenféle elfedések, adminisztrációs manőverek által a pénz áramlását, hanem tegyük azt láthatóvá. Ez még nem teszi lehetetlenné a profit újraelosztását, amiben az elmúlt hatvanegynéhány évben a politika és a társadalom maga is nagyon magabiztossá vált, de lehetetlenné teszi, hogy ez az elosztás magától értetődően természetes legyen, hiszen pont a pénz mozgásának figyelemmel kísérését próbálja meg a felszínen, az adófizető és az adófizetésből kedvezményezettek szemei előtt tartani.

Ahhoz, hogy egy igazi, a kapitalizmus névjegyhez méltó korszak kezdődjön meg végre Magyarországon, a következő két fontos lépést kellene végre megtenni: egy(szerű) fizetést és egy(szerű) adózást kellene bevezetni.

Az egyik legjobb jobboldali írás, ami az elmúlt néhány hónapban napvilágot látott, itt található. Aki még nem olvasta, annak melegen tudom ajánlani.

Az origo-n megjelent cikkben nyilatkozta Cséfalvay Zoltán, a NGM államtitkára, hogy szerinte nincs szükség nagy fordulatra ahhoz, hogy a tervbe vett államháztartási hiányt ténylegesen tartani tudják a központi közigazgatási szervek és intézmények. Szerinte:

A minisztérium dolga az, hogy a költségvetési hiányt szigorúan tartsa. Erre az évre a tervezett hiány a GDP arányában 2,5 százalékos. A növekedés persze nyilvánvalóan bizonytalansági tényező. A múlt kedden közölt értékelésében az EBRD 1,6 százalékos visszaesést jósolt 2012-re, szerdán az IMF jelentésében pedig 0,3 százalékos növekedés szerepelt. A külső szemlélők számára is elég nagy a bizonytalanság tehát, és nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában is arról, hogy milyen növekedés várható. Nekünk is megvan a saját számításunk, amely 0,5 százalékos növekedéssel számol. Ha ennél alacsonyabb a növekedés, annak hatásai vannak a bevételi oldalon, márpedig a kormány eltökélt abban, hogy az államháztartási hiányt 2,5 százalék alatt tartsa. Ha szükséges, akkor a megfelelő lépéseket meg fogjuk tenni.

Milyen jól is hangzana egy ilyen nyilatkozat abban az évtizedben, amikor még nem volt elektronikus nyilvántartás, amikor még aktákkal rohangáltak tintapacás írnokok fel és alá a minisztériumok folyosóin, amikor még az írógépek csattogásától volt hangos egy-egy iroda.

De milyen rosszul hangzik akkor, amikor ez már nincs így.