Növekszik a nyomás az Orbán kormányon, hogy egyrészt olyat mondjon, amivel kezdeni is lehet is lehet valamit, másrészt pedig, hogy kezdje meg a lapátok visszafordítását, és a nagy iramban való evezést. Hovatovább, annak a lehetősége is felmerült, hogy szakértői kormányt alakítson a Fidesz, csakúgy, mint tette azt az előző kormány 2008-2009 táján.
Ami persze nagy pofon mindenkinek.
Eltelt megint egy év. 2011-ben volt 1 munkahelyi átszervezés (már megint), 1 titkos projekt (még mindig), 1 nemzetközi cikk, 1 konferencia előadás, 1 kisebb műtéti beavatkozás, 1 iPad, 2 nagy menedzsmentbeli kihívás (egy szexuális zaklatás, és egy idegösszeroppanás "kezelése"), 3 fejlesztési projekt, 3 bejegyzett nemzetközi szabadalom, 3 és fél technikus, 5 vállalati nagyjelentés, 6 vállalati előadás, 11 PS3-as játék, 12 szabadalmi kérelem, többszáz komment a blogon a 106 posztra, 4300 km autóval szabadság alatt, 33750 km repülőn utazva munkaidőben, 35351 lapletöltés a blogon (26754 látogató által generálva), 480 millió forintos fejlesztési keret, amit majdnem teljesen fel is használtunk.
Hosszú volt 2011, de véget ért...
2012 ma kezdődött, és hasonlóan izgalmas lesz. S közben megtanultam, hogy a boldog szavunk etimológiailag a "bő" és "dolog" összevonásából származik. Vagyis, akinek van elég dolga, az a magyar nyelv szerint boldog...
Nekem lesz dolgom 2012-ben, több is mint szeretném.
Mindenkinek boldog új évet kívánok!
Énvezettem?
Rájöttem arra, hogy a mostani tarthatlan politikai helyzetnek az az egyik legfőbb oka, hogy a kétharmad, mint védő funkció teljesen becsődölt. Ugye elvileg a kétharmad arra volt kitalálva, hogy kivételesen komoly és nagy horderejű törvényeket lehessen kétharmados elfogadottsággal a parlamenten keresztül vinni, s hogy ez megtörténjen, ez széles társadalmi és párti támogatottsággal kellett, hogy rendelkezzék.
A kétharmados támogatással, mint ötlettel nem is lenne baj, ha nem ülne egy párt kétharmados többséggel a parlamentben most. Ami a megválasztáskor még feltételezi a párt széles társadalmi támogatottságát, de a választások után már szinte majdnem mindig elveszti azt. Vagyis ül a parlamentben egy kétharmados többségű párt, amelyik már nem élvezi a kétharmados többséget a választók között, de ennek ellenére folytathatja a kétharmados törvények szabadkezű megváltoztatását, hacsak nem veszíti valami oknál fogva el a kétharmados többségét a parlamentben.
A kettő közül tehát az egyiknek mennie kell, hogy az egyensúlyt visszanyerjük.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke vasárnap Budapesten a Szent István-bazilikában tartott karácsonyi éjféli misén elhangzott ajtatos szavai kinyomták a biztosítékot nálam. Elborult az agyam az index cikkét olvasva ezen a gyöngyszemen:
Ne essünk kétségbe azon sem, ha az ilyen válságok talán annak a jelei, hogy mai életmódunk felemészti a föld erőtartalékait. Isten távlatában értelme van a történelem minden pillanatának.
Ebben a két mondatban majdnem minden benne van, ami pontosan leírja, hogy miért is vált életképtelenné, nemcsak metafizikailag, de társadalmilag is elfogadhatatlanná a katolikus egyház a huszonegyedik század elejére.
Egyszer csak kigyúlt a fény, hiszen karácsony van, az agyamban az index cikkét olvasva. Orbán arról nyilatkozott, hogy szánalmas lenne azt gondolni, hogy egy EU-s kis csetepaté után majd föntről jövő ukász hatására egyszer csak majd "menny-bő-la-zan-gyal" leváltódik a magyar miniszter elnök, meg puccs lesz és hasonlók.
S én is beleestem abba a csapdába, hogy azt hittem, hogy ahhoz, hogy járható alternatívát gyártsunk a parlamenti kétharmados Fidesz és miniszterelnök leváltásához, ahhoz életképes kormányprogram, nagy ötlet, gazdasági terv és politikai érettség kell.
Pedig dehogyis.
Orbán Viktor folyamatosan felemlegeti, hogy akármi is történjen, mi vagyunk a jófiúk, mert nálunk a kormány mindent megtesz azért, hogy a 2012-es költségvetési egyenleg a 3%-os hiány alatt maradjon. A terv a 2,5, vagy ha nagy a baj, a 2,8%-os hiány tartása, és ebből nem enged a kormány, sem a NGM.
S ha most valaki a címből arra következtetne — a blog hozzáállását és alapelveit teljesen figyelmen kívül hagyva —, hogy ezt a hiány százalékot keveslem, akkor bizony rossz úton jár.
Az index írja, hogy Kocsis Máté tudni szeretné, hogyan szivároghatott ki a Barosso-levél tartalma. Arról érdeklődött Pintér Sándornál, hogy a feladó tudta nélkül miként is kerülhetett a levél teljes egészében Mong Attila újságíró birtokába, aki aztán, mint ahogy azt újságíróknak tenni kell, nyilvánosságra hozta a levelet elejétől a végéig.
Szerintem José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének semmi gondja nincs azzal, hogy a levél nyilvánosságra került. Sőt, nagyon valószínűleg, ha valaki kérdezte volna tőle, gondolkozás nélkül engedélyt adott volna arra, hogy bármely magyar állampolgár elolvassa azt. Azt már gondolom mondani sem kell, hogy az is valószínű, hogy még örült is annak, hogy a levél tartalmán rágódott a fél ország. Azt az ötletet, hogy a levelet ő maga küldte el az újságírónak, azt meghagyom az összeesküvés teóriák kitalálóinak.
Az a kérdés azonban nem hagy nyugodni, hogy a mostani hazai (és nemzetközi) pénzügyi helyzetben miért is gondolja azt egy Fideszes képviselő, a kormány, a miniszterelnök, hogy az ilyen levelek nem tartoznak mindenkire.
Olvasom a Totalcar-on egy olvasó kérdését, hogy gyerek születés után új helyzet állt elő, s mivel Piliscsabáról Budapestre ingázik, egy autót otthonhagyná a feleségének, s a másikkal pedig ő tenné meg a napi 70 km-t. A két autójuk közül, a Focust meghagyva, a Mondeót szeretné leváltani, lehetőleg dízelre, lehetőleg elég nagyra. S egyből 3-as BMW dízelben gondolkozik, a pénzügyek miatt használtan.
S jöttek a tanácsok arról, hogy egy régi, sokat futott dízel helyett inkább alakítsa át a Mondeót gázüzemre, vagy utazzon együtt ingázó sorstársaival, vagy vegyen robogót.
Egy dolog azonban csak nem fér a fejembe.
Kint volt a Facebook komment box már egy jó ideje az oldalon, de mivel senki nem használta, így aztán én sem tudtam, hogy nem működik rendesen. Egészen addig, amíg tegnap egy kedves olvasó úgy döntött, hogy ott van, árválkodik, miért is ne?
S jött a hidegzuhany: a komment megjelent az összes oldalon. El bírom képzelni, hogyan hőkölt vissza ettől a kommentelő is. Mert én is dobtam egy hátast ma reggel. Egy rövidke hajtépős programozás után itt az új verzió. Aminek egyik sajnálatos következménye, hogy az eredeti kommentet nem tudtam megmenteni...
Ha minden igaz, a komment box most már jól működik, és minden poszthoz külön thread van. De ez majd csak akkor derül ki, ha kommenteltek.
Használjátok (!!!) egégszséggel!
Németh Lászlóné kinevezésén felhördült a fél ország, hiszen mindenféle képesítés nélkül, diploma nélkül lesz az egyik csúcsminisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetője. Értem én, hogy sokan azok törik most a fejüket, hogy "hogyan is lehet ebben az országban valaki diploma, vagyis felsőfokú végzettség nélkül, miniszter?". Hiszen ez nemcsak azt hirdeti, hogy a szakmai végzettségnek túl sok jelentősége nincs akkor, ha valaki politikai szerepet vállal, de azt is, hogy a mostani kormány igencsak eltökélt abban, hogy valaki olyan ültessen a miniszteri székbe, aki könnyen sarokba szorítható bármelyik pillanatban.
S bár a mostani kinevezés a magyar szakmai elitet vagányan szembeköpi, a klasszikus fideszes nemzeti szabadságharcos hozzáállás szerint, ez még hagyján. A legnagyobb kérdés ugyanis nem ez.
A legutóbbi újraindításkor a Firefox Adblock Plus-om változtatott a hirdetések megjelenítésén. Ezek szerint nem minden hirdetést fog blokkolni, és viszonylag egyszerű feltételek mellett megengedi bizonyos hirdetések megjelenítését.
Aminek én nagyon örülök.
Olvasom a Szíveslátás vendéghányás című blog friss posztját arról, hogy mennyire és milyen szisztematikusan átvágják az embert az éttermekben, rendezvényeken. Még ha csak a fele igaz is annak, amit a szerző ír (és sok kommentelő szerint ez bizony így is van), már akkor is sok ez a jóból.
Csak az agyrágóbogár itt nem tudta abba hagyni. Magyarországon élünk, és ami itt egyszer megy 'okosba', azt másolják az emberek. Szóval tovább gondoltam, hogy ha a vendéglátásban ilyen jól el tudjuk adni magunkat, és megy minden, ami a csövön kifér okosba, akkor vajon az egészségügyben mi a helyzet?
Remélem, hogy az elkövetkező napokban, hetekben majd nem csak ennyire futja. Vagyis nem csak arra, hogy az elégedetlenségünknek adjunk hangot vagy hogy szavazzunk róla. Nem mintha nem tennénk tépnék a szájukat elegen, eleget vagy elég hangosan. De ez most Magyarországon már nem elég. Mi blogosok, akik értetek haragszunk nyilvánosan, sokszor felfűtött érzelmekkel, nem mindig értünk eleget ahhoz, hogy a megoldást is tudjuk kristálytisztán látni.
Egy dolgot ugyanis nagyon hiányolok.
Megdöbbenve olvasom az index-en, hogy a múlt évbeni átlagos 13%-os kenőpénzről ebben az évben átlagosan 16%-ra ugrott meg a közbeszerzések elnyerése esetén "kötelezően" és általában magánzsebbe visszaforgatandó pénzmennyiség nagysága. Vagyis annak a pénznek a mennyisége, amit a közhivatalnokok megkenésére kell fordítania annak a cégnek, amelyik a pályázatot elnyeri.
S ami engem ebben a legjobban meglep, hogy ez senkit sem lep meg.
Írja az index, mondja a kormány, hogy bizony alapjaiban kell újratervezni a következő évi költségvetést. S ez, legalább is Orbán szerint komoly előkészületeket kíván meg az NGM részéről, s lehet, hogy törvényt is kell módosítani ahhoz, hogy az új keretszámokat a parlament el tudja fogadni.
Orbán szerint nem csak kis kiigazításokról van szó, hanem a sarokszámokat is át kell dolgozni. Mintha ettől megváltozna a feladat jellege vagy komolysága, a nehézségéről nem is beszélve. Pedig nem. S közben a legfontosabbal még mindig nem foglalkozunk.
