Egyszerre két írás is megragadta a figyelmem. Egyrészt az index.hu-n megjelent cikk, miszerint a diák nem tanul, a tanár nem követel, másrészt pedig a nol.hu-n közölt vélemény, miszerint a latin oktatás és érettségi visszaállítása lehet, hogy nem a legjobb ötletek közé tartozik.
Mindkét cikk azon közös álláspontot képviseli, hogy a magyar oktatás már régen nem olyan, mint volt. Sőt, amikor még olyan volt, mint amilyen volt, már akkor sem volt olyan.
S mennyire igazuk van ebben.
Eltelt megint egy év, a számadásnak itt a mérleg.
2010-ben volt 1 költözés, 1 munkahelyi átszervezés, 1 házeladás, 1 nemlétező nyári szabadság, de mégis 1 Balaton, 1 vállalati titkos projekt, 1 nyomtatásban megjelent könyvfejezet, 1 konferencia szervezés, 1 kisebb műtét, 2 bejegyzett szabadalom, 3 rendes projekt, 3 próbagyártás, 4 új benyújtott szabadalmi kérelem, 5 vállalati belső nagyjelentés, 6 új kölcsön az új házra, 7 szép nap karácsonykor szüleimmel, ~10 nemzetközi előadás, 21 bor kóstolása Balatonon, több mint 50 fejfájós nap, 118 blog bejegyzés, 53 ezer km repülőút, 56 ezer oldalletöltés, 26 millió dolláros eladásban oroszlánrész, 63 millió dolláros nettó jelent érték az egyik projekten, 200 millió dolláros nettó jelen érték a másik projekten, 800 millió dolláros nettó jelen érték a harmadik projekten.
1 kilúgozott agy.
Holnap leszek 38 éves.
Akárhogyan is nézem, a médiatörvényt meghozták, és nagyon úgy tűnik, hogy az Orbán kormány nem is fogja ezt visszavonni, a külföldi rosszalló megnyilvánulások ellenére sem. A törvény van és lesz, január elsejétől teljességgel hivatalban.
Ha a törvény hatására azok, akik eddig is a kormányt bírálták befogják a szájukat, akkor joggal tartja majd a kormányt Európa szabadabb fele elnyomó diktatúrának. Ha viszont nem, akkor valószínűleg nem sokért járatja most le a kormány nemzetközi szinten magát. Ha viszont ennél is komolyabb kormány ellenes kritikák jelennek majd meg (tüntetések ésatöbbi), akkor pedig nem csak külföldön, de itthon is csak a poráért fűrészelte a szart a kormány.
A médiatörvényt nagyon valószínűleg nem fogják betartatni. Nem is tudják majd, de nem is akarják. Akkor pedig miért is fogott bele a kormány az egész haccacáréba?
Nos, az iszapbirkózáson, mint képi hasonlaton kívül más oka is lehet.
Írja az index.hu-n DeDi, hogy mennyire meglepő az, ahogy a nyugat-európai államok most a magyar médiatörvény ellen kirohannak. Idézem:
A diplomáciában ritka, hogy minden előzmény nélkül ekkora nyomás nehezedjen egy országra. Hogy most a magyar diplomáciának és hírszerzésnek nem sikerült előre jeleznie a veszélyt, vagy csak a döntéshozók nem hitték el, hogy ez lesz a vége, azt talán sohasem tudhatjuk meg.
Nos, akárhogyan nézem, sem az első, sem a második mondattal nem tudok egyetérteni.
Egy könnyelműen elejtett mondatrész ragadta meg a figyelmem. Az Appleblog-on néztem az Adobe előadását, ahol a Flash technológia fejlesztéséről beszéltek. Arról, hogy az új verzió mennyire gyorsabb, és mennyivel kevésbé terheli le a processzort, mint az előző verziók. És hogy ennek mennyire fognak örülni, főleg a laptopon dolgozók, mert lassabban merül majd le az elem.
S azt sem mellékes, mondta az előadást tartó, hogy mennyivel kevesebb erőművet kell majd építeni.
S pont itt a lényeg.
Az The Economist oldalán jelent meg egy érdekes cikk a magyar autógyártásról és lélektanáról, de mivel sehol sem láttam viszont a magyar oldalakon, íme egy rövid kivonat, saját szemszögből szemelgetve.
A cikk hűen megemlíti Szabadi Kálmán, Pentelényi János, Rubik Ernő, Schadek János, Surányi Endre munkáit, képekkel ilusztrálva a történteket.
Az ötlet egyszerű és egyben zseniális is volt. Minthogy a háború után a nemzetközi egyezmények, az orosz megszállás és politikai helyzetet nem is említve, megtiltották a magyar autóipar újraélesztését, más megoldás után kellett nézni akkor, amikor valaki autót szeretett volna készíteni.
Nem bírom megállni szó nélkül, hogy az iWiW lassú de biztos ki- vagy elmúlásáról írjak. A posztok tele vannak annak tárgyalásával, hogy az új dizájn most miért jó vagy rossz, és miért érkezett későn, vagy miért (nem) mentheti meg az iWiW-et.
Csakhogy az egész teljesen jelentéktelen, az iWiW-vel együtt.
Emelje fel a kezét, aki azt hiszi, hogy az iWiW valós, használható alternatívája a Facebooknak. Emelje fel a kezét az, aki azt hiszi, hogy az iWiW infrastrukturája, fejlesztőgárdája, fejlesztési üteme, anyagi háttere, hirdetői és felvevő piaca fel tudja venni a Facebook-kal? (S itt szabadon lehet párhuzamot vonni az akadozó, csigalassú, irritálóan megbízhatatlan indavideo és a YouTube között...)
Tarlós takarít. Nagy erőkkel, összpontosítva a legégetőbb problémákra, a legszemetszúróbb aluljárókra. S míg azt várná az ember, hogy a média lelkesen arról ír és tájékoztat, hogy végre-valahára normális, vagy legalábbis normálisabb, állapotok uralkodnak a "kiemelt aluljárókban", ahelyett két dolgot sulykolnak belénk.
Egyrészt azt, hogy a megoldás nem teljes, és így csak a dolgok elkendőzésére lesz jó. Másrészt pedig azt, hogy a hajléktalan ember is ember. Pont olyan, mint bárki más.
Noooooormális?
Érdeklődve olvastam a komment.hu oldalán a fiatal munkakezdőkről szóló cikket, amiben Szilvay Gergely arról a 20-30-as generációról ír, akik az elmúlt évtizedben végezték el felsőfokú oktatásukat, és Európa szerte, legalábbis a statisztikákból így tűnik, képtelenek munkát találni.
Ahogy Szilvay leírja, hiába végeztek el egyetemet, főiskolát, ezek a fiatalok még mindig a szüleikkel élnek, hiszen képesítésüknek megfelelő munkát nem tudnak találni, nagyjából 1000 eurót, vagy még annyit sem tudnak havonta megkeresni, s ez nem elég ahhoz, hogy önálló lábra álljanak. S a számuk egyre csak növekszik Európában, Amerikában, Japánban, és itthon is csak ez várható.
De hiába teszi fel a kérdést, hogy miért is van ez így, nem válaszol rá.
A válasz pedig egyszerű: a mostani fiatal munkanélküli pályakezdők rosszkor rosszat és rosszul sajátítottak el. Első nekifutásra is legalább négy fontos tényező miatt.
Laptopisztán furcsa hely. Egyszerre szabad és formális, egyszerre szabad és kötelező, egyszerre laza és hajtós, termelékeny és lazsáló. Pont ez kell nekünk!
A magyar hivatalnokokra, vagy legalábbis a róluk alkotott mentális képre, már jóideje ráférne egy alapos frizuraváltás. Hiszen kinek nincs elege a kávét ivó, trécselő, semmittevő közhivatalnokokból, akiket az isten sem tud elmozdítani, motiválni, cselekvésre kényszeríteni.
Nos, a megoldás Laptopisztánban található. Nincs más dolgunk, mint kimozdítani a közhivatalnokokat a kávéházakba. S mielőtt még bárki is azt gondolja, hogy teljesen elment az eszem, érdemes végiggondolni a dolgot.
Nem tudom, mások hogyan vannak ezzel, de nekem a gyomrom forog a Wikileaks körül kialakult kalamajkától. Nem attól, hogy mennyi, és milyen fontosságú iratot hozott a Wikileaks közre a világ tekintélyes (vagy annak ezidáig hitt) kormányairól és szervezeteiről. Attól sem, hogy ezek a dokumentumok bizony eléggé kétes fényben tüntetnek fel aktív és visszavonult politikusokat, kormányokat, hiszen mindenféle, legálisnak csak bizonyos szemszögből (vagy még onnan sem) nevezhető akciókat tártak fel.
Hanem pontosan amiatt, ahogyan most ezen politikusok, kormányok és nemzetközi szervek ezen kiszivárogtatásokra reagálnak.
Felháborító.
A világon rengetegen játszanak számítógépes, konzolos játékokat. Csak a World of Warcraft játékosai közel hatmillió évet töltöttek el közösen online. Egy átlagos nyugati játékosok nagyjából tízezer órát töltenek el számítógépek vagy konzolok előtt 21 éves korukig. Ez a mennyiség nagyjából megfelel a hagyományos oktatásban eltöltött időnek.
Vagyis a most felnövő fiatalság az iskola mellett egy teljesen más, időben egyenértékű, oktatásban is részesül. A nagy különbség a kétfajta 'tanulás' között, hogy míg a hagyományos iskolába sokszor hatos fogattal kell őket elvonszolni, annyira nem szeretik, addig a számítógépes játékokból gyakran hatosfogattal lehet őket kirángatni, annyira leköti őket.
S a tízezer óra nem kevés. Ha valaki ennyi időt eltölt egy bizonyos tevékenységgel, Malcolm Gladwell szerint, aki az Outliers című könyvében írt erről részletesen, akkor abból nagy valószínűséggel ezen a téren szakértő lesz. S ha belegondolunk, egy egész generáció nő-nőtt most fel, akik nagyon jók valamiben, amit a játékok tanítanak, amire a játékok készítik elő őket.
A kérdés csak az, hogy miben?
Olvasom az újságban, hogy a bankrun2010.com azt tervezi, hogy megingatja a jelenlegi vezetést. Itthon, Európában és a világon. Mégpedig úgy, hogy a jelenlegi rendszer egyik alapkövét próbálja meg térdre kényszeríteni egy jól irányzott horogütéssel.
S mindezt úgy tudjuk az ötletet kiagyaló belga és francia szerint véghezvinni, hogy hogy december 7-én közösen megrohanjuk a bankokat, és kivesszük a számláinkon levő összes pénzt. A polgári mozgalom nem titkolt célja az, hogy egy ilyen ostrom jellegű megrohanással masszívan deficitálja a bankokat, forrást vonjon el s ezzel felrázza a pénzügyi világot, amivel aztán (remélhetőleg) egy nemzetközi méretű banki pánikot okoz majd. Az sem titkolt, hogy a felhívás egyik mellékcélja (vagy inkább titkos vágyáma) az, hogy a lehető legtöbb bank ezzel egyszer s mindenkorra csődbe juttasson.
Az elmúlt négy nap eléggé eseménydúsan telt itt az envezettem.blog.hu-n. Először is, volt egy címlapunk november 24-én, aminek hatására a blog átlépte az első mágikus 10000 oldalletöltési határt. S mint aki halkan belelépett, két napja sikerült egy posztot kicsiholni (sebtében, meg kell hagyni, volt is benne hiba), ami megint felkerült az index.hu címlapjára, és elindította az áradatot.
Tegnapelőtt rekordod döntöttünk, hiszen sikerült az előző napi rekordot megdönteni 11496 oldalletöltéssel. Ez majdnem annyi volt, mint az előzőleg összegyűjtött összes oldalletöltés.
Erre tegnap az áradat tovább folytatódott, 22453 oldalletöltéssel, ami megint majdnem ugyanannyi, mint előtte összesen. A 20 vagy 25 ezres fordulót ezzel ki is hagytuk, még mielőtt észbekaphattam volna.
Mára szünetet írt elő a doktor, csakhogy levegőhöz jusson szegény posztoló...
Ismételt köszönet az összes látogatónak, kommentelőnek!
Énvezettem?
Az "The liquifaction of hardware" című cikkben az The Economist arról ír, hogyan fogják a virtuálizált számítógépek felváltani a mostani hagyományos egyszeres operációs rendszereket. A cikk szerint most érkezett el az ideje annak, hogy nagyméretekben teret hódítson ez a technológia, hiszen nincs is annál jobb, amikor egymás mellett, egy gépen fér meg egy nagyvállaltokra jellemző korlátozott rendszer, ahol semmit nem lehet installálni, és védve vannak a fájlok, és egy nyitott, amit a szabadidejében használ az ember arra, amire akar.
Hiszen így volt ez már a mainframe-ek időszakában is, és most, hogy a VMWare és riválisa, a Citrix és a Microsoft is foglalkozik a dologgal, nagy fejlődés várható, főleg, hogy a szerverekre szánt programokat mostmár a desktop-okra (és laptopokra) is alkalmazzák.
Nooooooormális?
Akárhogyan is nézem, több bajom is van ezzel.
