Az, hogy mennyire jelentéktelen a magánynyugdíj pénztára államosítása nemzetközi, főleg pénzügyi, szempontból, az Economist egyik blogján megjelent poszton érezhető. A szerző szót ejt a kétharmados többségről, az Alkotmánybíróság jogkörének megnyírbálásáról, sőt arról is, hogy a nyugdíjpénztárakat állami ellenőrzés alá kívánja vonni a kormány (hogy finoman fogalmazzunk).
A cikk írója szerint azonban ez mind jelentéktelen.
Nos, megütöttük a 10 ezer oldalletöltési mércét is. Tegnap harmadszorra került ki egy poszt az index.hu főoldalára, aminek köszönhetően gond nélkül lépte túl a blog (és blogos) ezt a lélektani határt is. Az áprilisi blog.hu-s kezdés után ez nem is olyan rossz eredmény, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a freeblog-on ez nagyjából egy-másfél éves kitartó posztolásba telt.
Köszönet minden látogatónak, külön köszönet a kommentelőknek!
Énvezettem?
Érdekes cikket közölt az Energy&Fuels című szaklap a mesterséges üzemanyagok szennyezőanyag kibocsátásáról (http://dx.doi.org/10.1021/ef100727t), amelyet a NASA és az amerikai légierő (Air Force) közösen tanulmányozott. A cikkben a hangsúly a Fischer-Tropsch (F-T) szintézisből származó kerozinon volt, hiszen meglepő tulajdonságokkal rendelkezik. S hogy ennek mi köze van a lopakodó gépekhez, az kiderül a végén...
A Fischer-Tropsch szintézis lényege, hogy földgázből vagy szénből először szintézis gázt állítanak elő. A szintézis gáz hidrogén és szénmonoxid keveréke, amely emberi szemszögből igencsak veszélyes keverék, viszont megfelelő technológiával rengeteg értékes és érdekes anyagot lehet belőle előállítani.
Érdekes könyvet fejeztem be ma Peter D. Ward tollából. A " The Flooded Earth: Our Future in a World Without Ice Caps" című könyv a légköri övegházhatást okozó gázok (főleg a széndioxid) mennyiségének növekedését és ennek hatását tárgyalja legfőképpen az északi és déli sarkon, valamint a Grönlandon lévő jégpáncélokelolvadásán keresztül.
Amitől teljesen más lett a könyv, mint bármelyik, hasonlóan körültekintő tudományosan megalapozott tényekre épülő könyv, azok az időben előrevetített, bizonyos év és légköri széndioxid koncetrációhoz kötött köztes "jelenetek" vagy úti beszámolók, amelyekkel Peter Ward a fejezeteket indítja.
A hvg közölt egy érdekes cikket az aranyárról, a nemesfém befektetésről, arról, hogy egy neves nemesfémbefektető, Martin Siegel szerint merre is megy a világ. S nagyon úgy tűnik, hogy a kommentelők közül senki nem érti, hogy miről is van szó.
A cikk szerint hiperinfláció várható, az állampapírokat, már akinek van, sürgősen el kell adni, csak nemesfémbe, ingatlanba (föld, ház, stb.) szabad most befektetni. A kommentelők szerint hazahúz az interjú alanyának keze, hiszen ő is abban érdekelt, hogy minél több nemesfémet vegyenek az emberek, hiszen ő is ezzel kereskedik, és ha most az emberek aranyat vesznek, akkor ő jól jár.
Pedig hát nem.
Az arany sztandard nem könnyen megemészthető találmány, főleg akkor, ha valaki csak a vevő oldaláról nézi a dolgot.
Elgondolkodtatott néhány bekezdés ebben a Totalcar-os cikkben, két dolog miatt is. Egyrészt a magyarországi "véleményformálók" és a külföld közötti különbség fogott meg, másrészt pedig, minthogy bennfentesként nézem a dolgot, egy-két dolog talán magyarázatra is szorul azok számára, akik kívülről nézik ezt a valóságot.
Három részletet emelek csak ki, hogy belelássunk abba, hogy miért is steril a jövő technikai munkahelye, és miért is olyan jó ez.
Mennyire megörültem, amikor a Totalcar-on azt a cikket olvastam, amiben az Audi új, lényegében az A1-re épülő új elektromos kisautójáról, az A1 e-tronról írtak. Nem azért, mert Audiról van szó, hanem azért, mert pont abba az irányba fejlesztik a modellt, amely nekem is annyira tetszett (írtam is róla itt és itt).
Nagyon jó könyvet fejeztem be a minap. A T. Kiyosaki és S.L. Lechter által írt Rich Dad, Poor Dad alaptétele szerint a gazdag szülők teljesen máshogyan és másra tanítják meg a gyerekeiket, mint a szegény családból származók. Az egyik szerint a tanulás, az iskolai eredmény elérése fontos, a jó állás, a megfelelő munkahely megtalálása a legfőbb cél a felnövésben, felnőtté válásban, ami aztán a kulcsa a további növekedésnek, szakmai és szellemi fejlődésnek és az anyagi gyarapodásnak. A másik szerint ennek semmi értelme és amit az iskolában tanul az ember, az másodlagos, hiszen pont a legfontosabb dolgokat nem tanulja meg az ember, mert egyszerűen nem tanítják.
Még mielőtt valaki is kételkedne, az első leírás a szegény családokra, a második pedig a gazdagokra vonatkozik.
Barátommal beszélgettünk a vallásról. Ő hívő volt egy jó ideig, keresztelkedéssel, templomba járással, hittel és miegymással egyetemben. Megvolt a kapcsolata a feljebbvalóval (isten vagy miegymás, ki fia borja válogatja), hitt is amennyire a csövön kifért.
Aztán egy ideje már nem hisz, templom sincs, vallás sincs.
Rájött ugyanis egy dologra.
A hétvégén, sok hónapos késés és halogatás és költözés és halogatás és nincs-rá-most-időm-mert-valami-mást-kell-éppen-csinálni után, sikeresen befejeztem a Grand Theft Auto IV című játékot. Aminek egyik következménye a halkabb hangvétel és blog-nem-vagy-csak-alig-írás volt, a másik pedig az, hogy a folytatást egyből meg is vettem online, és most az köti le e felesleges energiámat.
Nincs igaza sem Tamás Gáspár Miklósnak, sem Gazda Albertnek, sem N. Kósa Juditnak akkor, amikor azért sírnak, hogy az Alkotmánybíróságot megkérdőjelezi, szabályozza, lehetetlenné teszi a mostani kormány. Amikor arról megy a nóta, hogy milyen demokratikus rendszer ez, ahol olyesmire vetemedhet a kormány, hogy egy az alkotmánybíróság által megvétózott törvényjavaslat elfejtése vagy kijavítása helyett inkább az Alkotmánybíróság jogkörét tovább csökkentő törvénnyel áll elő, hajtja keresztül a Parlamenten, és utána majd újra nekifog az egyszer már elutasított törvény elfogadtatásának.
Hiszen lehet sírni, jajveszékelni, hogy így a demokrácia, meg úgy a demokrácia, de még mielőtt valaki nekilát a fogaknak azon vala csikorgatásához, egy dolgot érdemes nem elfelejteni.
Egyre gyakrabban hallani, hogy a mostani reklámkultúra, az agyon polírozott és retusált nők képe, a valósággal egyre gyengébb kapcsolatban levő (ál)ideálok képe mennyire negatívan hat a nőkre. Meg kell hagyni, hogy időnként szégyentelenül másítják meg a címlapképeket. Sokan vallják, hogy az ilyesfajta (ál)ideálokkal telített világ miatt "menekülnek" sokan mindenféle pszichológiai betegségekbe, mint pl. az anorexia, amikor kórosan keveset, vagy éppenséggel majdnem semmit, sem esznek a nők (merthogy az esetek nagy részében nőkről van szó). Hiszen, ahogy a szóbeszéd is tartja, ha egy nő egy helyiségbe belép, automatikusan azonosítja a nőket a helyiségben, és pozicionálja magát a helyi "rangsorban".
Szerencsére Hollandiában, a groningeni egyetemen behatóbban tanulmányozták azt a kérdést, hogy milyen hatással is vannak az ideális, szépnek tartott nők képei, videói vagy egyszerű jelenléte a nőkre.
A Zwenny Bosch pszichológus által feltárt eredmények nagyon érdekesek.
A Mars küldetések egyik legnagyobb technikai kihivása az, hogy hogyan is juttassunk el egy vagy több embert a Földről a Marsra. Az út odáig hosszú, az űrhajósok teljes elzártságban teszik ezt majd meg. Ráadásul mindenfajta külső segitség nélkül kell majd minden külső és belső konfliktussal (meteorbecsapódás, orvosi problémák, személyes viták, stb.) megbirkózniuk. S mindezt úgy, hogy a távolság növekedésével a FÖlddel való kapcsolattartás is egyre több időt vesz majd igénybe, vagyis egy idő után nem lehet csak úgy telefonon megkérdezni, hogy hát, izé, a Józsinak eltörött a lába, és csúful is néz ki, meg hát spriccel a vér is mindenfele, hogy akkor most mi is legyen.
Ennél már csak egyetlen nagyobb technikai kihivás létezik. Az, hogy hogyan is juttassuk el a már a Marson levő embereket vissza a Földre. Ehhez vagy vinni kell pl. megfelelő mennyiségű üzemanyagok, vagy a Marson kell majd ezt az üzemanyagok előállitani. Ezzel a kérdéssel nem csak a visszaút, de az odaút is jelentősen megbonyolódik, hiszen vagy nagy mennyiségű üzemanyagok kell vinni, ami azt jelenti, hogy az odaúton biztosan, és a visszaút első részén is egy nagy méretű üzemanyagbombán utazik majd a küldetés. Vagy pedig a megfelelő műszereket és technológiát kell elszállitani (és a Marson majd üzembehelyezni), hogy ezt az üzemanyagok ott előállitsuk. Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy ez korántsem egyszerű, főleg azért, mert Murphy törvénye szerint ami el tud romlani, az el is fog.
Szerencsére van ennél egy sokkal egyszerűbb megoldás is.
Nem bírok szabadulni attól a gondolattól, hogy az elkövetkező harminc évben mit is fogunk kezdeni a bolygónkkal. Attól a fennálló nagy lehetőségtől, hogy most először igazán át tudjuk alakítani a Földet, olyanná formálni, amilyennek szeretnénk. Most először van meg populáció, technológia és, ha összejön, akarat szempontjából is a kritikus tömeg, hogy nagy méretekben, jelentősen átalakíthassuk a bolygót. Abban, hogy hogyan néz ki, hogy mi található rajta, mi nem, hogy milyen tipikus gazdasági és társadalmi formában is működik.
Teljesen Civilization érzés ez, a játék kezdetén. Aki játszott már a játékkal, az tudja, hogy mire gondolok.
Lehetne is persze elmenni egy nagyon negatív irányba is, ahogy például az Infographics posztja tette. Lehet azzal kezdeni, hogy sokan vagyunk, és ebből csak feszültségek származnak majd. S aztán a feszültségekből konfliktusok, és ha nem vigyázunk, nagyléptékű háborúk, világégés, és a többi.
De szerintem nem kell.
Érdekes cikket közölt a dívány a tokaji aszúról, az aszúszőlő szüreteléséről. Azt viszont, hogy a tokaji aszú miért is olyan különleges bor, nem sikerült teljességgel megragadniuk.
Mi kell ahhoz, hogy valakinek tokaji aszúja legyen?
Kezdjük a legkönnyebbel. Először is kell egy tűzhányó.
