Énvezettem?

Tótawé megszaladt (de nem eléggé), és a vérdíj felállításáról írt a tömegközlekedési járművekre tömegesen felkerülő graffitik és tag-ek megakadályozására. Ahogy írja, Berlin-ben is kitűztek 600 eurót elkapásonként, amit bárki megtehet, ha ilyet lát. A hírek szerint kezd beindulni a rendszer, kevesebb a falfestés és kéretlen díszítgetés a városban.

Szerinte itthon is ezt kellene bevezetni, vagyis, hogy egy fix összeget kapjon mindenki, akinek sikerül egy graffitist elcsípnie.

Csakhogy ez messze nem elég.

Az egyik előző posztban arról írtam, hogy miért is más a BP mint a Shell. Nos, a BP tényleg más, mint bármelyik másik olajvállalat, sőt, egyesek szerint majd minden olajfúrással foglalkozó vállalat, amelyeket a BP is felfogadott a Deepwell Horizon fúrásakor. 

A következőt a Wall Street Journalban, Terry Barr, a Samson Oil and Gas vállalat elnökének egy a szerkesztőhöz írt leveléből óllózom.

Mr. Haywood, a BP vezérigazgatója kérdezte, "Hogyan történhetett ez meg?" A válasz a BP a saját, és az olajfúrással foglalkozó iparágban is széles körben elfogadott, szabályainak felrúgásában keresendő.

Ugye meglett a 29 pontunk, s vele együtt a 16 százalékos egykulcsos jövedelemadó is. Miszerint az várható is volt, be is indult a nagy szocialista-lusta lemez, miszerint most lesz jaj a kisembereknek, most épülnek a gazdagokat védő bástyák, hiszen a sokat keresőknek ezután még több jut, és mindeninek adóznia kell majd, és ki fogja most a kevéskén megélőket szolidaritásból támogatni, hiszen nehogymár a zemberekkel fizetessék meg.

Noooooormális?

Egyrészt nem is értem, hogy miért is várt akárki mást, mint ezt, hiszen a Fidesznek régi hagyománya, hogy a tehetősek hóna alá is nyúl, legalább annyira, mint teszi ezt a zemberekkel.

Másrészt pedig ez a szolidaritás szólam nagyon nem fekszik ám.

Ha valaki egy kicsit utánagondol, hogy mennyi olaj került most a Mexikói öbölbe a sajtókonferenciákon jegyzett számok alapján, akkor egy kis számolgatás után fel kell, hogy merüljön benne a következő kérdés: hol van az a sok olaj, hiszen a felszínen sokkal kisebb területet borít be, mint azt a térfogatból felületre való átszámításkor, mondjuk 1 milliméter vastag rétegre való kiterülés esetén, várná az ember.

Nos, az olaj a vízben van, sokmilliárdnyi cseppként lebegve.

Ez két dolognak is köszönhető. Egyrészt a BP tonnaszámra nyomja a diszpergáló szereket az olajszivárgás körül a vízbe, ami nagyjából annyit ér el, mint a nagyerejű mosogatószer mosogatás során, vagyis, hogy feldarabolja az olajat milliárdnyi kis appró cseppre, és stabilizálja ezt az állapotot. Másrészt viszont az a régi, jólbevált nézet, hogy az olaj a víz felszínre emelkedik, nem teljesen igaz a kőolajak esetén, hiszen ezen olajak sűrűsége sokkal közelebb van a víz sűrűségéhez, mint mondjuk az étolajé. Vagyis sokkal kisebb a sűrűségkülönbségből adódó felhajtóerő, ami hatására emelkedne a víz tetejére. 

A BP keményen ügyetlenkedik a Mexikói öbölben általuk szó szerint kirobbantott természeti katasztrófa kezelésében. A Shell meg pont most indította el az új kampányát. Az Adrenalin blog legutóbbi posztjára írt megjegyzések egyike szerint viszont egyik kutya, másik eb, de legfőképp, egyiksem jobb a deákné vásznánál.

A shell csak mezei mázlista, hogy nem az ő fúrótornya omlott össze, mert ellenkező esetben most ők bénáznának ugyanígy. Nem a BP a hibás, a szektor, a tevékenység magában hordozza a problémát, most előjött.

Pedig a szakadék a két vállalatnál uralkodó eszmék és napi működésük között alig lehetne kisebb.

Úgy tűnik, hogy a Fidesz vezetői, az Fideszes kormánytagok lassan abban az állapotba kerülnek, mint annak idején a Shell nagyfőnöke volt az olajtartalékok körüli hazudozás után. Akkor ugyanis akárhányszor kinyitotta a száját a vezérigazgató, annyiszor esett a Shell részvényárfolyama. A mondák szerint elég volt levegőt vennie egy sajtótájékoztató elején, az árfolyam már zuhanni kezdett.

Nagyjából itt állunk most a új kormánnyal is. Nem elég, hogy össze-vissza ijesztgetik a befektetőket és a pénzügyi piacot, de nagyjából már ott tartunk, hogy akárhányszor nyilatkozik valaki a kormányból, a forint értéke is megindul, de csak egy irányba.

Lefelé.

Ez két dolog miatt is elképesztő.

Teljes gőzzel megy a holland választási kampány. Június 9-én eldől, vajon a mostani keresztény-demokrata párt (CDA) a Munkapárt (PvdA), vagy pedig a liberális párt (VVD), amely jelenleg a listát vezeti, kapja majd a megbízást a királynőtől, hogy új kormányt alakítson. Hagyomány szerint egy koalíciós kormány alakul majd megint, de túl sok egyeztetés nem várható.

A legmeglepőbb a mostani választási kampányban az, hogy mindazon kérdésekben, amelyek most Európát foglalkoztatják, pénzügyi stabilitás, szociális juttatások, oktatás, a közszféra túltengése, teljesen új különbségek fedezhetők csak fel a szembenálló pártok között, mintha a klasszikus programok és pártirányok teljesen a fejük tetejére álltak.

Érdeklődve figyelgetem a már jó ideje folyó szellemi állóháborút arról, hogy vajon jó-e nekünk az, hogy vasárnap is vásárolgatunk, jó-e ez a kereskedőknek, és főleg, hogy jó-e ez a munkavállalóknak. Buday Pálné, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének alelnöke szerint ez nem jó. Több szempontból sem. Ahogy írja, vagyis inkább kérdezi: 

Tessék mondani, hányan haltak éhen a rendszerváltás előtt annak következtében, hogy az üzletek szombaton 14 órakor bezártak és hétfő reggelig zárva tartottak? Be tudnak vásárolni az emberek a kétnapos ünnepek előtt (húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor)? Igen, mert tisztában vannak vele, hogy ehhez kell igazítani a szokásaikat.

Nos, egy kis gondolkodás után nyilvánvaló, hogy mennyire lehetetlenek a fenti kérdések.

Tallián Miklós írásában arról fanyalog, hogy miért is rossz a Megasztár, és hogy a magyar verziója, szerinte, miért is rosszabb, mint a nemzetközi átlag. Nem mondom, hogy abban, amit leír, nincs igaza, de mégis, a legfontosabbat kifelejtette.

A Megasztárral nem az a legfőbb baj, hogy az elején csak a aljadékra koncentrálnak, a végén meg azon sír minden résztvevő, hogy az éppen soronlévő kiszavazottat kiszavazták, s hogy ettől az ő nyerési esélye csak nőtt. Még az sem, hogy azzal áltatjuk magunkat, hogy milyen tehetséges kis nemzet vagyunk, sejehaj. S még az sem lenne a baj, hogy vagy a csúcson már régen volt, vagy oda még fel nem jutott, de azt képzelni szerető emberkékkel van tele a zsűri. Sőt még az sem, hogy nagyon gyakran ők sem tudják, mi az igazi megasztárság, hiszen se nem csinálták, se nem láttak még olyat.

A legnagyobb baj az, hogy a Megasztár nem sztárokat keres.

Új kormány alakult az Egyesült Királyságban, hagyománybontóan koalíciós formában. A konzervatívok nem voltak restek a liberális demokratákkal összeállni, nem csak azért, mert 13 éves munkáspárti uralmat akartak lesöpörni. S első nekifutásra fel is adta a leckét az Orbán kormánynak, de rendesen.

A brit államadósság az angolok komfortzónája fölé duzzadt, részint azért, mert hatalmas összegeket fizettek ki azért, hogy a bankszférájukat megmentsék. Akarják, nem akarják, új kölcsönöket kell majd az államnak felvennie, hogy megőrizze működőképességét. S mindemellett amunkanélküliség is új csúcsokat döntöget.

Érdekes módon az új kormány, és miniszterelnöke nem azzal kezdte, hogy a nemzetközi sajtó előtt kiállva széles mellénnyel azt taglalja, hogyan nem fogják az idei költségvetési adatokat hozni év végén. Se nem azzal, hogy akár tetszik ez a hitelezőknek, akár nem, bizony a régi szerződésekben foglaltakat újra akarják tárgyalni.

Matolcsy György nyilatkozta a TV2 ma reggeli műsorában, hogy bizony a devizahitelesekre még rájár majd a rúd, lesz itt még fogaknak csikorgatása, főleg akkor, ha a mostani, eléggé idegesnek mondható nemzetközi pénzpiac továbbra is inkább kockázatkerülő lesz. S hogy a nagy nemzeti bánatot elkerüljük, ahogy a portfolio.hu is megírta, a következőket kell majd tennie az új kormánynak:

A felkért nemzetgazdasági miniszter szavai szerint fel fogják kínálni az érintett családoknak, hogy váltsák forint alapúra a meglévő hitelüket. Jelzése szerint "ez sokba kerül majd a bankrendszernek, talán az államnak is".

Ha az ember tovább lát az orránál, tudja, hogy ezzel a lépéssel a kormány semmi mást nem ér el, mint ad két nagy pofont egy nagy halom szarnak.

Noooooormális?

Gyengül a forint, napról napra veszített az értékéből, ahogy írja az index. Hétfő óta nagyjából 5%-kal ér kevesebbet, amit termelünk, ha valaki euróbal szeretné eladni, s mindez amellett, hogy az euró önmagában is vesztett az értékéből mondjuk a dollárhoz képest.

S időnként még az az érzésem is támad, hogy mindenki a csodát várja, hogy a forint egyszercsak erősebb lesz, meg azon csodálkozik, hogyan is lehetséges az, hogy ez nem történik meg.

Pedig hát egyszerű ez, kéremszépen.

Elhűlve olvastam Megadja Gábor posztját a komment.hu-n arról, hogy szerinte egy totalitáriánus összeesküvés áldozata lesz lassan minden dohányos, hiszen lassan már sehol sem rombolhatja saját (és környezete) egészségét akkor és amikor akarja. S mint dohányzó személy, ő sem bírja tovább ölbetett kezekkel nézni az intézményesített egészségvédelmet.

Maga a gondolat egyfajta sarkosított szemszögből nézve, gyenge lábakon, talán még állna valahogy (mindent megtiltanak, monnyon le), de a felhozott érvek sajnos egy képi allegóriát juttattak az eszembe, amitől nem tudok szabadulni.

Az út mellé szarásról van szó ugyanis, Tisztelt Hölgyeim és Uraim.

Arról, egészen pontosan, hogy ez mennyire hasonlít a dohányzáshoz, legalábbis a Megadja Gábor által felhozott érvek alapján.

Egy nap alatt Orbán Viktor leendő miniszterelnöknek sikerült eltüntetnie 800 milliárd Ft-ot, és senki nem ír erről a hazai lapokban (csak mondjuk itt, de egészen más aspektusban). Az itthoni választások utáni örömmámort csak a Financial Times-ben megtalált cikk ellensúlyozza, de az keményen. Ahogy írják:

But the forint dropped sharply yesterday as investors digested comments from Viktor Orban, Fidesz leader. ... By midday in New York, the forint was down 3.7 per cent at Ft203.65 against the dollar and lost 2.3 per cent to Ft269.17 against the euro.

Nézzük, hogy ez mit is jelent egy átlagmagyarnak.

Érdekes írást közölt a nol.hu Ábrahám Zoltán tollából a mentelmi jogról és a gárdaegyenruha viselőjéről. Arról a helyzetről, hogy mi is történne akkor, ha valaki egy betiltott egyesület betiltott egyenruhájában jelenne meg a parlamentben képviselőként. Amire ugye elég nagy az esély, hiszen Vona Gábor többször is kijelentette, hogy így fog tenni, ha a Jobbik a parlamentbe kerül.

A helyzet politikailag igencsak megérett, és tele van csavarokkal.