Olvasom az index-en A SETI-ről és az potenciális idegen invázióról írtakat, és csak rázom a fejem. Egyrészt ugye 50 év után még mindig nem találtunk idegen civilizációkra utaló jeleket a világűrből érkező rádióhullámokon, másrészt pedig Stephen Hawkings vetette fel a napokban, hogy ha az űrlények jönnének, akkor azért mégiscsak lehetséges, hogy nem lennének olyannyira barátságosak, mint azt sokan gondolják.
Két dolgot azért ne felejtsünk el: a valószínűséget és a késztetést.
Papp László Tamás hvg.hu-n megjelent cikke kinyomta a biztosítékot egy pillanat alatt. A politiaki korrektségről ír, arról, hogy végre itthon is lehet arról beszélni, hogy a túlzott "korrektség" már nem az, sőt inkább többet tesz a problémák feltárása és megoldása ellen, mint érte.
Amivel még nem lenne baj, sőt. A következő bekezdéssel viszont igen:
Tényleg van és lehet olyan (nem is kevésszer, hanem időnként tömegesen), hogy a gyereket csak azért szegregálják, tanácsolják el a suliból, mert cigány. Ez rasszizmus. De a túloldalnak meg azt kéne (kellett volna) elismerni, hogy legalább ugyanannyiszor (ha nem többször) van és lehet olyan, hogy a cigánygyereket nem azért rúgják ki, teszik kisegítőbe, mert roma, hanem azért mert egy összeférhetetlen, osztálytársait csicskáztató, bántalmazó, beilleszkedni képtelen kis szociopata. Nyilván nem tehet róla, de attól még az.
Az utolsó mondatra tessék koncentrálni.
Ez a píszí minden bajának gyökere. Az a hozzáállás, miszerint vétkezni oké, akár még szociopatának lenni is, hiszen szegény ártatlan lelkem nyilván nem tehet róla.
Noooormális?
Nos, akárhogyan is nézzük a helyzetet, elemezhetjük balról is, meg jobbról is, nem lesz szebb tőle.
Hölgyeim és Uraim, a helyzet az, hogy... hogy... hát ezt jól beszoptuk!
S ha van aki ezt nem érti elsőre, hadd fejezzem ki magam bővebben.
Bitó László nol.hu-s írása volt az utolsó csepp a pohárban. Mint írja Orbán Viktor úgy érhet majd el eruópai politikusi magasságokat, ha "háromharmadunk miniszterelnöke" lesz. Merthogy ettől majd valami nagyon jó, nagyon demokratikus, nagyon szupi lesz hirtelen, ijedtünkben itt ebben az országban.
Nooooooormális?
Senki, s ebben OV is beleértetik, nem tud a háromharmad miniszterelnöke lenni.
A gyerekvállalás nem olcsó. A gyerekek megfelelő elhelyeztetése (bölcsöde, óvoda, iskola) meg még úgy.
Fel is ment bennem a higany egy pillanat alatt amikor a gyerekvállalás lehetetlenségéről szóló komment.hu-s posztot olvastam. Nem azért, mert a gyerekvállalást öngyilkossághoz hasonlítja Varga Betti, hanem azért, mert a nagy érvelésben és számokkal való dobálódzásban egyszerűen egy régimódi szocialista beidegződést követve elfejtett komolyan utánagondolni annak, hogy mennyi is az annyi, s miért.
Vagyis, hogy elfelejti, vagy nem hajlandó felfogni, a bokrosi kifejezést használva, hogy a gyerekek családon kivüli elhelyezése nem volt soha, és most sem járomány (lásd pl. kolbenheyer posztját itt). Vagyis nem jár, hanem jut. S mint ilyen, mindenhol pénzbe kerül, amit meg kell fizetnie valakinek.
Egy gyerek nyugat-európai óvodai vagy bölcsödei elhelyzése bizony nem olcsó mulatság.
Elérkezett a idő, hogy a blogot áttegyem a freeblog.hu-ról a blog.hu-ra. Több okom is van erre: az egészen szerveroldalitól, például a trackback hiánya illetve meglététől kezdve a teljesen személyesig, hogy remélhetőleg ezzel a lépéssel sokkal nagyobb olvasótábort sikerül majd elérni.
A költözéssel együttjár, hogy az oldal megváltozik egy kicsit. A megszokott dizájnt megpróbálom átmenteni, amennyire ez programozásilag sikerül. Ennél fontosabb az, hogy a régi oldallal ellentétben itt hirdetések is lesznek majd. Ez az ára annak, hogy az Index indexálja a posztokat, és hogy felhasználja a főoldalon.
Remélhetőleg ez nem fog senkit sem elrettenteni az olvasástól...
Ezer köszönet Fecónak a bátorításért, az adminoknak, elsősorban Lacinak, a sok segítségért (cím, konvertálás, türelem, stb., stb.)!
Bünti egy jó poszttal indította a (választási) napot, amiben arról kérdezi az olvasóit, hogy ugyan mivel is vegyük rá a háromsávos autópályán a középső sávba ragadt autósokat arra, hogy jobbra tartsanak, mint ahogy azt a KRESZ is előírja. Azt kérdezi, hogy mivel lehetne őket a középső sávból a jobboldaliba kikényszeríteni akkor, ha senki sincs ott?
A megoldás szerintem egyszerű, s ha az illetékesek is akarják, nagyon rövid idő alatt bevezethető.
Akartam egy csattanósat írni arról, hogy a Fideszes adatkezelés, és annak világgá kürtölése egy normális demokráciát alapjaiban felforgató módja miatt beadtam a kulcsot, és sarokba szorítva érzem magam, mert tényleg nem tudom, hogy kire szavazzak...
De nem tettem.
Megtették helyettem mások, elegen. Ahogyan ők, én is csalódottnak érzem magam.
Csalódtam a MSZP-ben az elmúlt 8 éves esetlenségük, köpönyegforgatásuk, korrupciójuk miatt, a Fideszben azért, mert egyrészt aszisztáltak a rendszer lejáratásában és lehetetlenné tételében 8 évig, másrészt pedig mert nem voltak képesek vitatható választási programmal előállni, s emiatt is, meg a fentebb említett hozzáállás miatt is, szavazhatatlanokká tették magukat (legalábbis felelős demokráciai szempontok szerint), az MDF-ben, mert nem voltak képesek magukat összeszedni, rendesen megújítani és mert egy ember válla mögött elbújva próbálnak a parlamentben maradni, az LMP-ben, mert csak névben mások, de igazándiból a Fidesz ellenpólusai semmitmondásban, a Jobbikban azért, mert bár a kérdéseket jól tették fel, az ész megállt itt, s az ösztönök vették át az irányítást.
S az előző posztom logikáját követve még "nem-szavazni" sem tudok, hiszen senki mást sem szidhatok a mai helyzetért.
Ma szavazni kell. Hogy kire, még mindig nem tudom.
Lengyel László legújabb írása, "A belgák hova álljanak?" elgondolkoztatott a mai politikai helyzetről. Az írás a választók, a középen álló választók (a "belgák", akik ugye se nem vallonok, se nem flamandok) bizonytalanságát és a mostani választási apátiájukhoz vezető utat írja le. Azt az állapotot, amelyben a középen állóknak a kétharmad nem sokat jelent, szűk rétegen kívül a szocialistákra nem fognak sokan szavazni, s mindemellett megfelelő ellenvetése szinte mindenkinek van az MDF, az LMP vagy a Jobbik ellen.
Lengyel a kérdést nyitva hagyja az írás végén, pedig a válasz egyértelmű.
Olvasom a nol.hu-n megjelent Obama olajjátszmája című írást, és csak rázom a fejem. Nem azért, mert természetesen az olajipar elleni nagy összeesküvéselméletek nyomvonala mentén épül fel, hanem azért is, mert pont a lényeget nem érti a cikk írója. A cím ezt árulja el, hiszen olaj és nem gázjátszmáról ír.
S ráadásul még hibát is követ el, amikor azt írja:
"Merthogy: több olaj és több gáz, az annyi, mint több szén-dioxid-kibocsátás, fokozott üvegházeffektus, egyszóval szembemegy a manapság érvényes klímapolitikával."
Nos, ez így nem igaz.
Az Obama adminisztráció négy dolgot vett figyelembe döntése meghozatalakor.
Dél-Koreában ett a fene, amikor az estei üzleti vacsorán a mellettem ülő egyik koreai megkérdezte, hogy miben világhírűek a magyarok? Merthogy a koreaiak igencsak büszkék arra, hogy a szórakoztató elektronikai iparban, az olajfinomításban és petrokémiában, valamint az autóiparban egyre feljebb jönnek, sőt bizonyos dolgokban, mint például a mobil telefonok terén már világelsők. Ami azért nem kis dolog egy kevesebb mint ötven éve még háború sújtotta országtól.
Nos, el kellett gondolkoznom, hogy mit is válaszoljak, mert a mutyizásban azért nem jó elsőnek lenni.
Nem kevés izzadás után kinyögtem, hogy bizony nálunk szerelik össze az Audi TT modeljét. Aztán itt meg is állt a tudomány. Ja, és hogy felsőbb matematikában jók vagyunk.
Az égés ott indult, amikor a koreai vendéglátó kérdesei alapján be kellett látnom, hogy nem tudok semmiféle indokot arra felhozni, hogy mi vagy ki akadályoz meg minket abban, hogy ennél jobbak legyünk.
Megdöbbenve olvastam a nol.hu oldalán megjelent A Vörös Hadsereg és a boldogság című írást. Nem csak a cím miatt, hanem azért, mert az ötlet valósága és a hozzákötődő réteg élete, sajnon elválaszthatatlan. A legjobb példa a következő részlet:
levelet fog írni Vlagyimir Putyinnak, hogy jöjjenek vissza a katonáik, mert amíg itt voltak, ebben az országban rend volt, most meg nem működik semmi: neki a rendszerváltás előtt volt például családja, munkahelye és tanácsi lakása, most meg egyik sincs. Úgyhogy levelet írunk Putyinnak, uram, emeli föl a hangját, nincsen más megoldás.
Nos, itt gyökerezik a baj, innen nőtt ki talán a mai Magyarország legnagyobb baja.
Érdekes posztot olvastam a komment.hu-n az USÁ-ról, arról, miként változik a róluk kialakult kép a volt szocialista országokban, hogy miként változik az amerikaiknak a saját magukról kialakított képe. A következő kijelentés megragadta a fantáziámat:
"Mert Amerikában szent a gondolat- és véleményszabadság. Az amerikai társadalomnak nem az a feladata, hogy betiltsa ezeket a szervezeteket, hanem az, hogy megtalálja azokat az eszközöket, amelyekkel ellensúlyozhatja tevékenységüket, hogy elmagyarázza a közvéleménynek, miért veszélyesek és hogy semmissé tegye a hatásukat."
Ez a vélemény akár egy biológia könyvben is elhangozhatott volna a vírusok terjedéséről, és annak megakadályozásáról.
Arról van ugyanis szó, hogy egy ötlet, egy gondolat(sor), egy eszme, attól a pillanattól kezdve, hogy kikerül a társadalomba, nagyon nehezen pusztítható el (vagy ki). Nagyjából ugyanígy működik ez a vírusokkal (vagy baktériumokkal) is. Amint kikerülnek a környezetben és megfelelő hordozót találnak, nagy valószínűséggel elpusztíthatatlanok.
Mit tehet ilyenkor az ember?
Felbosszantott a nol.hu-n megjelent Polgárvakítás című írás. Nem csak azért, mert a szocialista kormányt fényezi, nemcsak azért, mert majdhogynem elvből lenézi a választópolgárokat, s nemcsak azért, mert ennek még hangot is ad, s nem csak azért, mert az ellenzék riogatásának megválaszolására jött létre.
Hanem azért, mert nincs igaza.
Sem neki, sem az ellenzéknek.
Érdeklődve olvastam Győri Péter Főúr! A számlát! című cikkét a nol.hu oldalán. Arról ír, hogy mennyire kiegyensúlyozatlan a magyar gáz- és távhőfogyasztás támogatása, s hogy mennyire lehetetlen helyzetbe kerülnek évről évre a támogatott háztartások a változó támogatási rendszer, annak "kiegyenlítetlenségei" és a felhalmozódó adósságok miatt.
Egy nagyon fontos dologról azonban nem esett szó.
Arról nevezetesen, hogy a mostani rendszer, pont az általános és fixált támogatási százalék miatt, egyáltalán nem ösztönöz megtakarításra. Sőt, minthogy a támogatás mértéke a fogyasztással egyenes arányban növekszik, minél magasabb fogyasztásra ösztönöz, hiszen ekkor a legmagasabb a támogatás mértéke.
