Ment (és még mindig megy) a vita az index-en arról, hogy vajon a Windows 7 megjelenésével vajon sokan átállnak-e majd Linux-ra. A hozzászólásokat nézegetve a kollegákkal is megvitattuk a dolgot.
Az én álláspontomat a legegyszerűbben így lehet összefoglalni: a win vs. linux kérdés pontosan annyira értelmetlen és eldönthetetlen kérdés vagy választási helyzet, mint például az, hogy melyik a jobb nemi betegség, a kankó vagy a szifilisz.
Noooooormális?
Nézegettem autós tervtanulmányokat, és elfogott a kétség arra nézve, hogy mikor is fogok valami igazán újat látni a közeljövőben.
Hiszen minden eleme a mostani formaterveknek ugyanazon technológiai alapokon nyugszik, mint annak idején, még a múlt évszázad elején. És pont emiatt, pontosan ugyanolyan formai kötöttségeket kell beépítenie egy mostani tervezőnek, mint annak idején ük- és nagyapáinknak.
Nem értem például, hogy 2009-ben miért kell..."Miért nem integrálódnak a magyarországi romák?" címmel cikksorozatot indított a hvg.hu azzal a céllal, hogy hátha most sikerül kiegyensúlyozott és lehetőleg megoldásokat is felmutató párbeszédet kialakítani a társadalom megannyi ezzel a kérdéssel nap mint nap szembesülő rétegei között. A legutóbbi bejegyzés szerint fogy a társadalom tűrőképessége a perifériára szorultakkal szemben, és ideje lenne változtatni a helyzeten, értsd, ideje lenne valahogy ezen rétegeket közelebb hozni az "átlag"-hoz.
Csak mindez nem fog sikerülni addig, amíg a leszakadt réteg(ek)nek a felzárkózás nincs érdekében.
Vagy amíg nincsenek rákényszerülve.
A mostani legszegényebb rétegnek nincs sem anyagi, sem erkölcsi, sem kultúrális érdeke a felzárkózásban.
Már megint azon kaptam magam, hogy azon bosszankodom, hogy miért is az elektromos fogyasztást tekintik alapelvnek a fogyasztói választásban akkor, ha arról folyik a vita, hogy a 100 W-os hagyományos izzókat miért is kellett központilag betiltani az EU-ban.
Amely betiltásra persze az összes forgalmazónak az a válasza, hogy itt van a kompakt fénycső vagy a LED-es égő, és lehet azt használni. Amire persze nagyon sokaknak éppen az a válasza, hogy de hát nem világít annyira, mint tette azt a hagyományos izzó.
A kutya pedig itt van elásva.
Vagyis ott, hogy nem értem, hogy miért fixálnak annyira a gyártók a kompakt fénycsövek vagy a LED-es izzók fogyasztására.
Ez eddig sem érdekelt senkit.
A Szépszabadság érdekes írást közölt a Kondoros-Kisszénás közötti vasútvonal helyzetéről. Arról, hogy egy vonatonkénti 0.8 fő átlagos utasszámú vonalra miért is költünk el 28 millió forintot évente. Arról, hogy naponta három pár személyvonat közlekedik, mozdonyvezetővel, kalauzzal, csak majdnem mindig utas nélkül. S tesz ez a vonat tíy perc alatt kb. hat kilométert annak köszönhetően, hogy a mellékvonalat 1980 után mégiscsak felújították.
Persze van egy csomó dolog, amit nem értek.
Az Economist egyik állandó rovata, Charlemagne, aki az EU-s történésekkel szokott foglalkozni, megint megénekelte kishazánkat. Jobban mondva nem is minket, hanem az EU-s bizottsági képviseletünket.
Arról írván, hogy melyik EU-s bizottsági tag milyen és mekkora befolyással volt-van az EU működésére, elég sok szereplőből tudott Charlemagne válogatni. A legismertebben közül megemlíthetnénk Neelie Kroes-t, aki a versenyhivatal élén szabott ki milliárdos büntetéseket, vagy Joaquín Almunia-t, aki a stabilitási és növekedése paktum híres kiagyalója, vagy Ollie Rehn-t, aki az EU kibővítését vitte véghez egyrészről úgy, hogy a sokat váró és sokat magukról gondoló tagállamok sorsát tette nehézzé a formanyomtatványok ezreinek kitöltetésével, másrészt viszont pont ezen bürokrácia kiépítésével tudta a már majdnem megakadó folyamatokat (köztük a mi csatlakozásunkat is) életben tartani akkor, amikor már mindenkinek elment tőle a kedve.
De nem csak a nagy tettekkel lehet bekerülni egy Economist cikkbe.
Papp László Tamás arról ír a hvg.hu oldalán, hogy szerinte a köznek kellene ellenőrizni az állami alkalmazásban állók teljesítményét és fizetését. Szerinte azzal, hogy valamiféle pontrendszert kialakítunk, meg lehetne változtatni a rendszert, és csökkenteni lehetne a mostani, szerintem is katasztrófális, diszkrepanciát a vezetők fizetése és a szolgáltatás színvonala között (lásd BKV, MÁV, stb.).
Van itt azonban egy-két gond.
Bánatos nekrológot írt Tóth Melinda a hvg.hu oldalán a faluk helyzetéről. Mint írja, a faluk sorsa megpecsételődött, nincs esély a felzárkóztatásra, az infrastruktúra fejlesztésére, a munkanélküliség csökkentésére, stb.
A helyzet, Tóth Melinda írására támaszkodva, katasztrófális a kistelepüléseken.
És ez így van jól.
Megdöbbenve olvastam Navi Pillay írását a nol.hu-n a tengeri menekültek helyzetéről. Arról, hogy embereket hagynak meghallni a tengereken, olyan forgalmas szakaszokon, ahol naponta több nagyobb-kisebb hajó is elhalad. Nincs is ezen mit szépíteni, hiszen ahogy ő is írja:
Az emberi jogok élharcosai megrendülve és lesújtva ismét tiltakoztak, emlékeztették a kormányokat és a magánvállalatokat arra, hogy bajban lévő személyek megmentése a tengereken nemcsak a nemzetközi tengerjogi szerződések által meghatározott feladat, hanem alapvető emberi kötelesség is - az utasok státusától és utazásuk céljától függetlenül.
Azonban Navi Pillay ennél tovább is megy, és akarva akaratlanul is vad vizekre evez ezzel.
Nos, a legutóbbi hvg-s pengeváltás megint csak arra irányította a figyelmem, hogy mit is nem szeretek a Fideszben. Nem mintha a szocialista párt elmúlt kétperiódusos teljesítményétől akármennyire is boldog lennék, de ennek ellenére még mindig kitartok azon álláspontom mellett, hogy a Fidesz nem jobb alternatíva.
Hogy miért is gondolom ezt?
Van rá legalább két okom.
Csikós Zsolt írt az index.hu-n legutóbbi autópályás élményeiről (Balatonról vissza csúcsforgalomban). Mint azt részletesen kifejti, nem bírja azokat, akik a hosszú, előzésre bekészült sorokba "kéredzkednek" be jobbról:
Azzal viszont, hogy egyesek a tömör sort megelőzik jobbról, úgy, hogy előre tudják, egyetlen esélyük lesz beférni, méghozzá úgy, hogy leszorítják a legelöl menőt – ez nem fér bele a könyvembe.
Így első olvasatra már majdnem bele is egyezne az ember, hiszen milyen szemtelenség az, hogy ott halad a sorban az ember, szépen a belső sávban, és ekkor jön valaki, aki a sorbanállás évezredes szabályait semmibevéve előreszalad és betulakodik.
Nooooooormális?
Karinthy, úgy tűnik, aranybánya. Az őt idéző cikkre a komment.hu-n megjelent hozzászólások is azoknak bizonyulnak, bár időnként lehúzzák a rolót nálam.
Nem akartunk mi, csóró magyarok most se mást, csak európai módon élni. Épp csak a jövedelmünk nem engedi meg nekünk ezt a luxust. Persze, hogy egy német felháborodna rajta, hogy a jövedelméből nem élhetne európai módon! Nahiszen, dolgozzon csak pár évig Magyarországon, magyar bérekért, majd megérti, hogy kínunkban miért nevetünk ezen a mondaton!!!
Nooooooormális?
Érdekes gondolatra ébresztett rá egy olvasói hozzászólás a komment.hu oldalán azon cikk
kapcsán, amely arra a Karinthy által feltett nagyon találó kérdésre keresi a választ, hogy "mikor engedhetjük meg már végre magunknak, hogy úgy éljünk, ahogy élünk?"
Bankrendszer: nem teljesen ők a hibásak, de igenis, van felelősségük abban, hogy sok (európai mértékkel mérve) szegény ember előtt elhúzták a mézesmadzagot. Sokan haraptunk rá (én is). Jellemzően az a réteg, akik úgy érezték, hogy kidolgozzák a belüket és megérdemelnének már végre egy kis jót.
Két dolgot fontos itt egyből látni.
Még mindig megy a százaségő utáni siralom, most éppen a nol.hu oldalán vetette fel a fejét. A sírás alapját az az EU-s rendelkezés szabja, miszerint a hagyományos izzószálas égőket fokozatosan kivonják a forgalomból, ehelyett pedig vagy kompakt fénycsövet vagy LED-es lámpákat kell vásárolni. Teszi az EU mindezt nem azért, mert nem szeretik a hagyományos izzókat, hanem azért, mert meg vannak győződve arról, hogy egy átlagos lakás átlagos energiafelhasználását még lejjebb kell szorítani. S ebbe az izzók is beletartoznak.
Megy a bruhaha arról, hogy mennyire nem képes a kompakt fénycső ellátni a feladatát, hiszen nem kapcsolódik fel egyből, nem teljes fényerőn működik a bekapcsolás után, és hogy nagyobb, mint a hagyományos izzók.
Nooooooormális?
